Mária Jozefa, Jézus Szívéről nev., Szt, Sancho de Guerra (Vitoria, Spo., 1842. szept. 7.-Bilbao, 1912. márc. 20.): a Jézus Szolgálóleányai betegápoló rend alapítója. - Bernabe Sancho székkészítő és Petra de Guerra htb. legidősebb leánya, születése másnapján keresztelték meg. Az akkori szokások szerint 2 évesen, 1844. VIII. 10: megbérmálták. 7 éves volt, amikor apja meghalt, anyja készítette föl 1852: az elsőáldozásra. 1857: Madridba küldték rokonokhoz, hogy alaposabb képzést kapjon. Gyermekkorát az Euch. és Szűz Mária iránti mélységes jámborság, a szegények és betegek iránti feltűnő érzékenység és a magányra való hajlam jellemezte. 1860: azzal tért haza Vitoriába, hogy szeretne kolostorba lépni. Gyakran ismételgette: „Szerzetesi hivatással születtem”. Belépését az aranjuezi szemlélődő koncepcionista apácákhoz megbetegedése (tífusz) akadályozta meg. Fölépülve a tevékeny apostoli életre érzett hivatást. Belépett a Szt Soledad Torres Acosta által nem sokkal korábban Madridban megalapított Mária Szolgálói int-be. Belső küzdelmek és próbatétek után, s Claret érs-kel és Torres Acostával folytatott lelki beszélgetései hatására elhagyta az int-et. Csatlakozott egy kizárólag kórházi és otthoni betegápolással foglalkozó családhoz. Szolgálói közül hárman követték, s a toledói bíb-érs. engedélyével Bilbaóban 1871 tavaszán megalapította a Jézus Szolgálóleányai új betegápoló int-et. 41 é. volt itt főnöknő, 43 házat alapított, nővérei száma meghaladta az ezret. Amikor a hosszú betegség a bilbaói házban ágyhoz, ill. tolókocsihoz kötötte, szorgalmas és rendkívül gondos levelezéssel irányította Spo-on belül és azon túl is a közösségek munkáját. - Szt halála és temetése (a bilbaói városi temetőben) rendkívüli visszhangot váltott ki, életszentségének híre egyre nőtt. Földi maradványait 1926: átvitték a szerzet anyaházának kpnájába. A b-gá avatási eljárás megindítását a sp. polgárháború és a II. vh. 1951. V. 31-ig hátráltatta. II. János Pál p. 1992. IX. 27: b-gá, 2000. X. 1: sztté avatta. - Lelkiségét meghatározta az Euch. és a Szt Szív, valamint a megváltás misztériumának mélységes tisztelete és szeretete, a bensőséges részvétel Krisztus szenvedésében és keresztjében; és az ezekből táplálkozó teljes elkötelezettség a betegek, szenvedők iránt. Jézus Szolgálói ~ anya halála óta ezzel a lelkülettel folytatták a betegápolást. Az idők változásához és a mai élet igényeihez igazodva a betegápoláson, öregotthoni és napköziotthoni gondozáson túl más tevékenységeket is elvállaltak, pl. szegények élelmezését, aids-es központok, öregek napköziotthonai ellátását, s más jótékonysági és szeretetműveket, mindenekelőtt Latin-Amerika és Ázsia legszegényebb vidékein. - 2000: 1050 nővér él Spo-ban, Olaszo-ban, Fro-ban, Port-ban, Chilében, Argentínában, Kolumbiában, Mexikóban, Ecuadorban, Peruban, a Dominikai Közt-ban, Paraguayban és a Fülöp-szk-en. **

Vatikáni közlés (internet)